A betűk szerzői jogvédelmi megítélése.
A betűk szerzői jogvédelmi megítélése.
A „font” kifejezés azonos módon, elvek (szabályok, esetleg szabványok) szerint képzett betű- illetve karakterkészletet jelent, a betű- illetve karakterkészleten belül alkalmazott egységes arculatú betűket pedig betűtípusnak nevezzük. Amikor röviden a „fontok” szerzői jogvédelmét említjük, akkor az – az alább kifejtettek szerint – akár a betűtípus formájának, akár a betű- illetve karakterkészlet előállítását és megjelenítését támogató szoftvernek (számítógépi programnak), illetve a szoftver/program valamely részének a szerzői jogvédelmét jelenti.
A szerzői jogi oltalom két szempontból is irányadó lehet a fontok tekintetében:
a. egyrészt a font külső megjelenése grafikai műnek minősülhet, amennyiben egyéni-eredeti jelleget mutat
b.másrészt a számítógéppel olvasható és szerkeszthető digitális adatállományba (tipikusan PostScript vagy True Type fájlba) alakított font, mint szoftver állhat szerzői jogi oltalomban.
Ha egy „font” szerzői jogvédelemben részesül, akkor – figyelemmel a betűtípusok sajátos, funkcionális jellegére – elsősorban az alábbi cselekményekhez szükséges a szerzői jogosult engedélye:
– többszörözés (Szjt. 17. § a) pont),
– terjesztés (Szjt. 17. § b) pont),
– nyilvánossághoz közvetítés (Szjt. 17. § d) pont),
– átdolgozás (Szjt. 17. § f) pont).
A fentiek alapján azonban a mindennapi életben használatos és bevett „fontok”-at alkotó betűformák csak kis része tekinthető olyannak, amelyre a szerzői jogvédelem kiterjedhet.
